Szabó Éva

tanító, informatika

Gyermekkorom iskolájában nem voltam a tanárok kedvence. Sokat beszéltem, mindig volt véleményem, amiket sokszor meggondolatlanul ki is mondtam. (A matektanár volt az egyetlen, aki talán éppen ezért szeretett.) Hol az első padban, hol az utolsóban ültem…

A legnagyobb szerencse talán, hogy tanítóként sem feledtem el, milyen volt nem „tökéletes diáknak” lenni. Ezért vagyok itt, a Gyermekek Házában, a kezdetektől fogva. Az elmúlt huszonöt évben folyamatosan fejlődhettem, emberileg, szakmailag egyaránt jobbá válhattam. A társaimmal megteremtett szabadság, a biztonság, a bizalom, az összetartás, a közös értékrend, a problémák és viták, de legfőképpen a gyereksereg, akiket eddig tanítottam, segített ebben. Tudom, még nem értem a végére, ezt nem lehet befejezni. De csodálatos adomány, hogy nap, mint nap, történjen bármi, utazzak bármilyen messziről, örömmel, várakozással ülök tanítványaim közé. Legfőbb célom átadni azokat a kortalan értékeket, melyeket édesapám hagyott rám: elfogadás, megbecsülés, megbocsátás, becsület és humor.

 

kapcsolat: eva@gyermekekhaza.hu