Márky Vilmos

informatika

Korábban sokszor meglepődtek tanítványaim, amikor nyíltan meséltem nekik arról, nem voltam kitűnő tanuló, sőt, nem egyszer kerültem konfliktusba kritikus, sokszor radikális viselkedésem miatt.

Pláne, hogy már a hatvanas években hosszú hajam volt, amit akkoriban nem mindig toleráltak az iskolarendszer berkein belül.

Valahogy így vagy úgy, de sokszor kilógtam a sorból.

Szerencsémre, mindig akadt olyan tanárom, osztályfőnököm, aki hitt bennem, kiállt értem, mellettem, ha a helyzet úgy kívánta. Meglátott bennem valamit, valami mást, ami nem esett egybe a hivatalos elvárásokkal.

Így lehettem a gimnáziumban a pinceklub vezetője, az iskolarádió szerkesztője, műsorvezetője. Jelenhetett meg versem, novellám középiskolai és főiskolai diáklapokban. Rendezhettem diakszínpadi produkciót, egész intézménynek szóló ünnepi műsort.

Felmerülhet a kérdés, ha ennyire humán beállítottságú ember vagyok, miért éppen informatikát tanítok.

Nem volt mindig így. 17 évig tanító bácsiként álltam a gyerekek mellé, fogtam a kezüket, tanítottam őket írni, olvasni, számolni. De hogy ne térjek ki a válasz elől, talán azért, mert a digitális kultúra mára szerves része lett a művészetnek, gyökeresen megváltoztatta, megújította azt. Emellett szerteágazó lehetőséget biztosít az önkifejezésre, önmegvalósításra, a gondolkodás fejlesztésére, az összefüggéseken alapuló látásmód kialakítására. Terepe és eszköze lehet az oktatás megújításának.

Azt hiszem, nem is lehetnék jobb, nekem valóbb helyen, mint a Gyermekek Háza Alternatív Gimnáziumában.

kapcsolat: m.vilmos@gyermekekhaza.hu