Student Voice- the BRIDGE to Learning
(A tanulók hangja – a tanuláshoz vezető híd)

2018-01-08

 

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Eszterházy Károly Egyetem megkeresett bennünket egy nemzetközi projektben való részvételre, melynek programja szorosan kapcsolódik iskolánk tevékenységi területeivel.

A hároméves, Erasmus+ projekt célja olyan módszertani eszköztár, oktatási modellek és pedagógus-továbbképzések kidolgozása, jó gyakorlatok továbbfejlesztése, amelyek segítségével a tanulók aktívan részt vehetnek saját tanulási tevékenységük megtervezésében.

Ennek eredményeképpen személyiségüknek és érdeklődésüknek megfelelően fejlődhetnek, felelősnek érezhetik magukat sikereikért, a tanulás folyamata élményt jelenthet számukra és nagyobb elkötelezettséget mutathatnak iránta; emellett erősítheti a tanárok és diákok közötti, kölcsönös bizalmon alapuló partneri viszonyt.

 

A projekthez tartozó hírek:

1.  Projekttalálkozó Budapest 2017. május 17–18. 

A projektben résztvevő öt nemzetközi partnerintézmény és a magyar partneriskolák képviselői 2017. május 17–18-a között találkoztak Budapesten.

A kétnapos eseményen Norman Emerson és Grainne Mackenreid, az ír NCCA munkatársai a fejlesztő értékelésről szóló előadásukban kiemelték, hogy a módszer alkalmazása életre szóló elköteleződést, kulturális szemléletváltást jelent az osztályteremben, melynek során a tanárok és a diákok kapcsolata megújul, a pedagógus előadóból vezetővé válik, aki segíti a diákokat, hogy felelősen részt vehessenek saját tanulási folyamatuk megtervezésében.

A projekttalálkozó kiemelt eseménye volt a Szellemi termékek (Intellectual outputs) bemutatása, melynek során az egyes tagországok beszámoltak arról, hogy hol tartanak a fejlesztésben. Az eseményen a meghívott „kritikus barátok”, Halász Gábor, az ELTE egyetemi tanára, az EKE–OFI tudományos tanácsadója, valamint Mészáros György, az ELTE docense és a diákönkormányzatok képviselői reflektáltak az elhangzottakra.

Suzana Romšak (ZRSŠ Szlovénia) számolt be arról, hogyan sikerült tudatosabbá tenni a szlovén diákokat, hogyan tudták a tanulói hangot hallhatóvá tenni és ilyen módon a fejlesztő értékelést előtérbe helyezni a tanári munka során.

Vári-Barcsa Melinda pedagógus látványos előadásban vázolta fel iskolája, a Gyermekek Háza működését, külön kiemelve azokat az értékeket, melyek megegyeznek a Student Voice projekt célkitűzéseivel (lásd személyiség-, és közösségfejlesztés, változatos értékelés módszerek stb.).

Dr. Bodó Márton  (EKE-OFI tudományos munkatárs) egy további, a projekt szempontjából releváns példát mutatott be, mégpedig a közösségi szolgálatot, mely szintén a demokratikus nevelést, illetve az aktív tanulói részvételt helyezi előtérbe.

Nicholas Morgan (Education Scotland) referált a formálódó skót kerettantervről, hogy az milyen módokon próbál korábbi következetlenségeken felülkerekedni: egyszerre szisztematikus lenni, és mégis teret adni a tanárok egyéni invencióinak. A reakciók pozitívak voltak, de többen arra is felhívták a figyelmet, hogy mindeközben a tanulók „jóllétéről” sem szabad megfeledkezni.

Ada Holcar Brunauer (ZRSŠ) összefoglalta a kétnapos találkozó legfőbb eseményeit, valamint felsorolta a partnerországok teendőit a következő rendezvényig, mely 2017 októberében Hollandiában lesz. Megköszönte, hogy a jelen lévő diákok és a „kritikus barátok” az esemény folyamán hozzászólásaikkal és személyes beszámolóikkal is gazdagították az előadásokat, melynek köszönhetően egy érdemi, termékeny párbeszéd alakult ki a felek között.

Továbbá a nemzetközi partnerek bemutató órát tekinthettek meg a a BGSZC Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági és Kereskedelmi Szakgimnázium diákjaival Matiscsák Zsuzsa tanárnő vezetésével.

(http://ofi.hu/hir-kategoria/student-voice)

        

 

2.      ERASMUS+ Student Voice projekttalálkozó és konferencia Dublin, 2017. december 13-14.

Iskolánkat Varga Julianna és Vári-Barcsa Melinda képviselte a projekttalálkozón.

Az ír szervezők komoly előkészületekkel vártak bennünket. Az előadások mellett a 150 fős konferencia interaktív formában mozgatta meg a résztvevőket.  A tanárok, fejlesztők, szakértők – előzetes beosztás alapján – 15 kerek asztalnál foglaltak helyet. Minden csoportnak volt ír házigazdája is. A spontán beszélgetések mellett az irányított páros, kiscsoportos megbeszélésekre is sor került az asztaltársaságok megmozgatásával.

Gondolatokat cserélve tanulhattunk egymástól, mint ahogy szeretnénk, diákjaink is hallassák a hangjukat, hallgassák a másikat.

A konferencián hivatali titulusuk jelzése nélkül voltak jelen felsőbb vezetők oktatási és gyermekjogi képviselettel foglalkozó intézményekből. A beszélgetésekkor kendőzetlenül kerülhettek elő fontos, akár kényesebb kérdések is az oktatásról.

Az együttgondolkodás közel áll hozzánk, hiszen iskolánkban napi gyakorlat, hogy a tanárok együttműködése példaként állhat diákjaink számára. Nap, mint nap átéljük, hogy a közösségi lét mekkora erőt ad a tanulásnak is. Jó volt hallani mind az ír NCCA igazgatójától (Norman Emerson) és az ír professzortól (Dr Paula Flynn, Dublin City University), mind a bemutatkozó ír iskola tanáraitól és tanulóitól, milyen fontosnak tartják az együtt munkálkodást, ezzel is segítve, hogy saját tanulásának mindenki tulajdonosa lehessen, hogy a feladatvállalás felelősséggel jár, miközben óriási örömforrás is tud lenni.

Meglepő az a támogatottság, amivel az ír tanárok a SV programba foghattak. A kutatókkal való szoros együttműködés, a tanárok felkészítése, folyamatos támogatása nagy erőt adhat a gyakorlatban. Ugyanakkor látszik, a korszerű elképzelés nem tudott még mindenkit meggyőzni. (Írországban 2 körzet 9 iskolájában működik a SV, de nem is minden tanár, és nem is minden órán alkalmazza a módszereket.)

A kutatók és a pedagógusok is a diákokat szeretnék még jobban bevonni a program, a szemlélet és a módszerek népszerűsítésébe, a jó gyakorlatok áradásába. A tanulók hangja így a tervezési folyamatokra még erősebben hathatna. Nálunk is érdemes lenne erre nagyobb hangsúlyt fektetni.

A megbeszélések, műhelymunkák mellett részt vehettünk egy „imitált” tanítási órán, mely sok ismerős elemet tartalmazott. A témára hangolódás, a személyes élmények, előzetes ismeretek feltárása nélkül a tanulók bevonása, érdekeltté tétele az egyébként nehéz irodalmi szöveg feldolgozásában valószínű, hogy egy osztályban csak pár tanulónál működhetne automatikusan. A csoport és páros munkák, a bizalom, a személyessé tétel pedig mindenkit megmozgat, mindenkit aktivizál.

A konferencia megerősített bennünket abban, hogy iskolánk szemlélete, személyközpontúsága előremutató, amit bármekkora energia is, de érdemes nap, mint nap gyakorolni, hogy tanulóink személyiségüknek, érdeklődésüknek megfelelően fejlődjenek, öröm és sikerélmény legyen számukra a tanulás.